|

Modern illatanyagok a kozmetikumokban

Modern illatanyagok a kozmetikumokban, fényvédőkben: fotostabilitás, allergén potenciál és új fejlesztések

Illatanyagok fotostabilitása a napfényben

A napfény (UV-sugárzás) hatására bizonyos illatanyagok kémiai bomlása vagy átalakulása következhet be, ami befolyásolhatja illatukat és akár bőrirritációhoz vezető melléktermékeket is eredményezhet. A régebbi illatanyag-típusok között voltak kifejezetten fotoinstabil vagy fototoxikus vegyületek – például a citrusolajok furokumarin komponensei, melyek erős napsugárzás hatására fototoxikus reakciót okozhattak a bőrön. Ilyen volt a bergamott olajban található bergaptén, amely az ún. “Berloque dermatitis”-ért felelt megfigyelések szerint. A modern kozmetikai szabályozások azonban már kiküszöbölik a fototoxikus összetevőket: pl. a citrusfélék illóolajait furokumarin-mentes (FCF) változatban használják, vagy csak nagyon alacsony, biztonságos koncentrációban engedélyezik azokat (​pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Ez azt jelenti, hogy a mai modern professzionális kozmetikumokban és fényvédőkben alkalmazott citrus héj olajok (pl. Citrus Aurantium vagy Citrus Limon Peel Oil) esetében a gyártók ügyelnek arra, hogy a napsugárzás hatására súlyos bőrkárosodást okozó anyagok (pl. bergaptén, kumarinok) ne legyenek jelen vagy csak minimális mennyiségben. Emellett az iparág stabilabb molekulákra és védett formulákra támaszkodik a fotostabilitás növelése érdekében.

Szintetikus illatanyagok fotostabilitása: 

A mai modern illatanyagok közül több kifejezetten szintetikus molekula, melyeket a tartósság és fényállóság jegyében fejlesztettek ki. Például a Hexamethylindanopyran (köznapi nevén Galaxolide) egy policiklusos pézsmavegyület, amely nem nyeli el az UV-sugarakat jelentős mértékben, így napfény hatására nem bomlik könnyen. Kísérleti adatok szerint akár 65%-os koncentrációban alkalmazva sem vált ki fototoxikus reakciót a bőrön (​fragrancematerialsafetyresource.elsevier.com), és UV-Vis spektruma alapján nem várható tőle fotoirritáció vagy fotoallergia. 

Hasonlóképpen a Tetramethyl acetyloctahydronaphthalenes (INCI néven így szerepel, kereskedelmi nevén pl. Iso E Super vagy OTNE) is egy nagy méretű, többgyűrűs illatmolekula, mely stabil az UV-sugárzással szemben, nem hajlamos könnyen bomlásra. Ezek a modern szintetikus illatanyagok részben éppen azért terjedtek el, mert az 50-60 évvel ezelőtt használt nitro-pézsmákkal szemben (amelyek hajlamosak voltak fény hatására lebomlani és akár fotoallergiát okozni) sokkal ellenállóbbak és tartósabbak. A nitro-cédrusmuskuszok és egyes régi illatanyagok kivezetésével a fotostabilitás javult a kozmetikumokban.

Természetes eredetű illatanyagok és az oxidáció: 

A népszerű illatanyagok közül több komponens klasszikus terpén illatanyag (pl. Limonene, Linalool, Linalyl Acetate, Pinene), melyek főként illóolajokban fordulnak elő. Ezek kémiailag könnyen oxidálódnak oxigén és UV jelenlétében. Fontos kiemelni, hogy az ilyen terpenoidok allergizáló hatása főként oxidációs termékeiknek köszönhető: a friss, nem oxidálódott limonén vagy linalol önmagában viszonylag stabil illatú, de a levegőn és fényben eltöltött idő során hidroperoxidok és egyéb oxidációs melléktermékek keletkeznek belőlük (​ec.europa.eu​ec.europa.eu). Ezek a keletkezett peroxidok már instabilak, tovább bomlanak (pl. limonénből karvon, ill. epoxidok képződhetnek), és erős bőr szenzibilizálóként viselkednek. Tehát a fotokémiai stabilitás kérdése szorosan összefügg az oxidációval: ha egy illatanyag molekula könnyen reagál oxigénnel (főleg ha kettős kötései, szekunder/tercier szénatomjai vannak, mint a terpéneknél), akkor napfény hatására az oxidációs folyamat felgyorsulhat. 

Modern megközelítésekkel igyekeznek ezt mérsékelni – például antioxidánsok hozzáadásával és formulázási trükkökkel. Gyakran találunk a kozmetikumok összetevőlistáján BHT-t (Butylated Hydroxytoluene) vagy E-vitamin származékokat, amelyeket kifejezetten azért adnak hozzá, hogy a fény és levegő hatására induló autoxidációs láncreakciókat megfogják. Kimutatták például, hogy a BHT antioxidáns hozzáadása a limonént tartalmazó termékekhez jelentősen lassítja a limonén lebomlását és hidroperoxid-képződését (​perfumersworld.com​onlinelibrary.wiley.com). Ugyanígy, a Linalool és Linalyl-acetát stabilitását is növeli az antioxidáns jelenléte – ezek az anyagok pl. a levendulaolaj fő komponenseiként ismertek, és oxidációra hajlamosak, de stabilizátorokkal védhetők.

Összességében elmondható, hogy a modern illatanyag-formulák fotostabilitása javult a régebbiekhez képest. Ennek oka egyrészt a problémás, fényre lebomló vagy fototoxikus összetevők kiszűrése (szabályozás útján és az IFRA ajánlások révén), másrészt a stabilabb szintetikus molekulák használata. Például a polikiklusos és makrociklusos pézsmák, valamint a fa-amber illatjegyű szintetikumok (mint az Iso E Super) nem érzékenyek az UV-re, így tartós illatot biztosítanak napsugárzás mellett is. A természetes illóolajokat illetően pedig a gyártók gyakran frakcionálással vagy tisztítással eltávolítják a labilis komponenseket: pl. a tölgyfazuzmó kivonatokat ma már atranol-mentesítve használják (az atranol erős allergén és fény hatására is bomlékony), a citrusolajokat pedig tisztítják a furokumarinoktól (​pmc.ncbi.nlm.nih.gov). További fejlesztés a mikrokapszulázás alkalmazása, melynek révén az illatanyagokat parányi kapszulákba zárják; ez a kapszulafal egyrészt védi a tartalmát a fénytől, hőtől és levegőtől, másrészt csak fokozatosan engedi ki az illatmolekulákat (​stppgroup.com). Így a termékben lévő illatanyag nem közvetlenül van kitéve az UV-sugárzásnak, ami jelentősen növeli a stabilitását és meghosszabbítja az illat tartósságát. 

Összefoglalva: A modern fényvédők és nappali krémek illatanyag-összetétele tudatosabban válogatott. A hangsúly a fotostabil komponenseken és a formulázási stabilizáláson van. A napfény hatására könnyen lebomló anyagokat minimalizálják vagy helyettesítik, míg a maradék instabil illatanyagokat antioxidánsokkal és egyéb technikákkal igyekeznek védeni a bomlástól. Ennek eredményeképp a mai illatanyagok stabilabbak maradnak napsugárzás mellett, mint a korábbi generációk illatai.

Irritációs és allergén potenciál alakulása

A kozmetikai illatanyagok a kontakt bőrallergia (allergiás eredetű bőrgyulladás) leggyakoribb kiváltói közé tartoznak. Már évtizedekkel ezelőtt összeállították azt a 26 allergén illatkomponenst tartalmazó listát, amelyet az EU kozmetikai rendelete alapján a termékek címkéjén fel kell tüntetni, ha jelen vannak (ilyen pl. a Limonene, Linalool, Citral, Coumarin, Eugenol stb.). Azóta a tudomány előrehaladt, és kiderült, hogy jóval több illatanyag képes allergiát okozni, mint az eredeti 26-os lista. A Hexamethylindanopyran (Galaxolide) és a Tetramethyl acetyloctahydronaphthalenes (Iso E Super/OTNE) például korábban nem szerepeltek az allergének listáján, de újabb klinikai adatok alapján kimutatták, hogy a páciensek kb. 0,2–1,7%-ánál pozitív bőrtesztet adnak (allergiás reakciót váltanak ki) (en.wikipedia.org). Emiatt az EU 2023-ban döntött úgy, hogy ezeket is hozzáadja a kötelezően jelölendő illatallergének köréhez (​sgs.com). Hasonlóképpen a Linalyl Acetate, Pinene, Citrus Aurantium Peel Oil, Citrus Limon Peel Oil és Methyl Salicylate is újonnan felkerültek a listára, mivel az utóbbi években bizonyíték gyűlt össze allergén potenciáljukról. Ez azt tükrözi, hogy az irritációs/allergizáló potenciál kérdésében folyamatosan zajlik a kutatás és szigorodik a szabályozás.

Fontos hangsúlyozni, hogy sok illatanyag allergén hatása az oxidáció révén jelentkezik, ahogy azt korábban már említettük. Friss dermatológiai vizsgálatok rámutattak, hogy a terpenoid illatanyagok (limonén, linalol, linalil-acetát stb.) oxidált formái erős szenzibilizálók, míg a tiszta, friss (nem oxidálódott) formák ritkán okoznak problémát (​ec.europa.eu​ec.europa.eu). Egy nagyszabású európai allergológiai szakvélemény (SCCS, 2012) például kiemelte, hogy az olyan gyakori illatanyagok, mint a limonén és linalol esetében az allergiás esetek többségében a levegőn keletkezett hidroperoxidok a felelősek, és önmagukban ezek az anyagok frissen kevésbé veszélyesek (​pmc.ncbi.nlm.nih.gov). A felismerés hatására a gyártók elkezdték célzottan vizsgálni az illatanyagok oxidációs stabilitását és bevezettek teszteket az oxidációs termékek kimutatására. Új tesztelési módszer például, hogy a patch test (epikután teszt) során már nemcsak a nyersanyagokat, hanem azok előre oxidált változatait is alkalmazzák. Így derült fény arra, hogy például az oxidált limonénre a páciensek kb. 5%-a pozitívan reagál, míg a stabilizált, oxidációtól védett limonénre csak ~0,2%. Ez óriási különbség, és bizonyítja, hogy egy illatanyag irritáló/allergén hatása csökkenthető, ha sikerül megakadályozni vagy minimalizálni a bomlását. A fenti adatban a “stabilizált limonén” azt jelenti, hogy antioxidánssal kezelt, frissen tartott limonén – tehát a gyártás és tárolás során nem engedték, hogy jelentős mennyiségű peroxid keletkezzen benne. Ennek megfelelően a modern termékfejlesztésben rutin lett antioxidánsokat alkalmazni az illatanyag-keverékekben, amivel jelentősen javult azok bőrkímélő jellege.

Egy másik új fejlemény az allergének vizsgálatában, hogy rendelkezésre állnak in vitro tesztmetódusok a szenzibilizáló hatás előrejelzésére (ilyen pl. a direkt peptid reaktivitási assay, a KeratinoSens sejtteszt stb.). A nagy illatgyártó cégek (IFF, Givaudan stb.) ezeket a módszereket is bevezették az új molekulák tesztelésére, hogy már azelőtt kiszűrjék a potenciálisan allergizáló jelölteket, mielőtt azokat piacra dobnák. Emellett az iparági szervezet, a RIFM (Research Institute for Fragrance Materials) kiterjedt biztonsági értékeléseket végez meglévő anyagokon is. Például a Galaxolide (HHCB) esetében a RIFM szakértői bizottsága arra jutott, hogy bőrszenzibilizáló hatása nagyon csekély: a kiszámított NESIL értéke (No Expected Sensitization Induction Level) 38 000 µg/cm² (fragrancematerialsafetyresource.elsevier.com), ami arra utal, hogy normál felhasználási koncentrációk mellett nem várható allergiát kiváltó dózis a bőrön. Hasonlóképpen az Iso E Super-ről is készült értékelés, amelyben nem találták erős allergénnek, bár – mint az újabb adatok mutatják – kis arányban így is előfordultak rá érzékeny személyek (​en.wikipedia.org).

Felmerül a kérdés: kevésbé irritálóvá váltak-e ezek az illatanyagok az utóbbi években? Kémiai értelemben maga a molekula (pl. limonén, linalool) ugyanaz maradt, így önmagában nem “szelídült meg”, de a gyakorlati irritációs kockázat mérséklődött azáltal, hogy: 

  1. jobban odafigyelnek a stabilitására (mint fent említettük, antioxidáns védelem, frissesség), 
  2. alacsonyabb koncentrációban alkalmazzák őket a formulákban a biztonsági irányelvek miatt, és 
  3. ha nagyon erős allergénnek bizonyul valamelyik, azt kivonják a forgalomból. Jó példa ez utóbbira a HICC (Lyral néven ismert illatanyag), amelyet a 2000-es években még “modern és hipoallergén” illatként reklámoztak, utóbb azonban kiderült, hogy rengeteg allergiás esetért felel, ezért az EU 2017-ben betiltotta kozmetikumokban. Helyette más illatokat kezdtek használni a gyártók. 

Az olyan klasszikus allergének, mint a természetes tölgymoha-kivonatok, szintén szigorú korlátozás alá esnek ma már – atranol és klóratranol komponenseik miatt gyakorlatilag nem alkalmazhatók (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Ezekkel a lépésekkel a kozmetikai ipar összességében biztonságosabbá tette az illatanyag-palettát, bár teljesen kockázatmentes illat nem létezik. A legfrissebb bőrgyógyászati kutatások és guideline-ok azt javasolják, hogy az ismert allergén potenciálú illatokat (például oxidált limonén, oxidált linalool) lehetőség szerint kerüljék az érzékeny bőrűek termékeiben, vagy legalábbis minimálisra csökkentve adagolják. Az Európai Unió új szabályai – melyek 2026–2028 között lépnek életbe – megkövetelik a címkén való feltüntetését immár közel 80 féle illat-allergénnek (a korábbi 26-tal szemben)(​sgs.com). Ennek célja, hogy a már érzékennyé vált fogyasztók könnyebben elkerülhessék azokat az anyagokat, amikre allergiásak (​eur-lex.europa.eu). Ez is egy fontos előrelépés a másodlagos prevencióban: ha valaki tudja magáról, hogy pl. a limonén oxidációs termékeire allergiás, akkor a jövőben a termékcímkét böngészve a “Limonene” szó alapján felismerheti és elkerülheti az ilyen kozmetikumot.

Fogyasztói igények vs. allergiás populáció: 

Epidemiológiai adatok alapján a lakosság egy bizonyos (kis) százaléka allergiás csak egy-egy adott illatanyagra. Például linalool-hidroperoxid allergiája kb. 1-2%-nak van, limonén-hidroperoxidra hasonló arányt találtak (akár 2-3% a kozmetikumokat használók között) (​pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Ez azt jelenti, hogy mondjuk 97–99% az esélye, hogy egy átlagfogyasztó gond nélkül tudja használni a linaloolt tartalmazó kozmetikumokat. A gyártók üzleti szempontból ezt is mérlegelik: ha a többség számára bevált és kedvelt az adott illatanyag (pl. a friss citrusos illat limonénnel), akkor inkább benne hagyják a formulában, és az allergiás kisebbségre a címkefigyelés és az alternatív termékek jelentenek megoldást. Ez valamelyest hasonló ahhoz, hogy pl. a mogyorót sem tiltják be az élelmiszerekből, noha sokan allergiásak rá – inkább ráírják, ha tartalmaz, és az allergiások elkerülik. Ugyanígy a kozmetikában: a kompromisszumos megoldás a címkézés és a fogyasztói tudatosság növelése, nem feltétlenül a teljes mellőzés. Az EU szabályozás egyértelműen kimondja, hogy az allergiások védelme érdekében kell feltüntetni az egyes illatanyagok nevét a “Parfum” mögött (​eur-lex.europa.eu), így a gyártók továbbra is használhatják őket, de a tájékoztatás biztosított.

A gyártók igyekeznek minimalizálni a kockázatot, nem pedig teljesen mellőzni az illatokat. Ennek eszközei: allergének csökkentett koncentrációja, stabilizálás, problémás anyagok lecserélése kevésbé problémásra, és a fogyasztók informálása. A bőrgyógyászati szakemberek oldaláról pedig az a tanács hangsúlyos, hogy akinek ismert illatallergiája van vagy nagyon érzékeny a bőre, válasszon illatanyagmentes vagy hipoallergén illatú termékeket, mert így tudja elkerülni a problémát. A lakosság fennmaradó része számára azonban a modern illatosított kozmetikumok túlnyomó többsége – a fenti óvintézkedéseknek köszönhetően – biztonságosan használható anélkül, hogy irritációt okozna.

Új illatanyag-típusok és technológiák a biztonság szolgálatában

Az illatanyagok terén folyamatos az innováció, melynek célja egyrészt a különlegesebb, új illatélmények megteremtése, másrészt a biztonság és stabilitás javítása. 

Mikrokapszulázás és hordozórendszerek

Az egyik izgalmas fejlesztés az illatanyagok mikrokapszulázása. Ilyenkor az illatmolekulákat egy apró, mikroszkopikus méretű kapszula belsejébe zárják valamilyen polimer vagy egyéb falanyag felhasználásával.

Ezek a mikrokapszulák védőburokként funkcionálnak:

  • megakadályozzák a parfümolaj idő előtti elpárolgását vagy oxidációját,
  • és óvják a tartalmukat a külső hatásoktól (fény, levegő, hő) (stppgroup.com).

A végeredmény, hogy az illatanyag sokkal stabilabb marad, mivel a kapszula falán belül nem éri közvetlenül az oxidáló levegő vagy az UV-sugárzás. A mikrokapszulák csak bizonyos ingerek hatására nyílnak meg – például dörzsölés, bőrrel való kontaktus, testhőmérséklet, vagy egyszerű diffúziós lassú kiáramlás útján engedik ki fokozatosan az illatot. Ez a technológia két legyet üt egy csapásra: fokozza az illat tartósságát (time-release hatás, akár órákkal tovább érezhető illat) és csökkenti az irritációs kockázatot, mivel az illatmolekulák nem egyszerre, nagy dózisban érik a bőrt, hanem apránként szabadulnak fel. Potenciálisan a fényvédőkben is megjelenhet ez a megoldás, hogy a parfümkomponensek stabilitását növeljék a napsütéses használat során. Akadnak továbbá más hordozó rendszerek is az illatanyagok számára: például szilikát mátrixok, ciklodextrin komplexek, vagy liposzómák. Ezek mind arra szolgálnak, hogy a reaktív illatanyagokat “bezárják” egy védett környezetbe, és kontrolláltan adagolják a bőrre. Összességében a mikrokapszulázás és a hasonló technológiák nagy előnye, hogy az illatanyagok stabilabbak, tartósabbak, és potenciálisan bőrbarátabbak lesznek általuk, hiszen csökken az oxidáció és az egyszeri nagy bőrkontaktus esélye (​stppgroup.com​stppgroup.com). 

Megjegyzés: Ezért nem kell elítélni elsőre azokat a professzionális natúr és high-tech márkákat amelyek tartalmaznak illatanyagokat is, mert attól, hogy az INCI listában ugyanúgy szerepel, mint a hagyományos illatanyag, nem tudhatjuk, hogy a modern formulázásnak köszönhetően már kapszulázott illatanyag, vagy csökkentett irritáló molekulákat tartalmaz az adott formula, vagy más, például fermentált biotechnológiai eljárással állították elő.

Fermentációval előállított illatanyagok (biotechnológia)

A modern illatanyag-fejlesztés másik izgalmas területe a biotechnológia alkalmazása. Az illatipar egyre inkább fordul a mikrobiális fermentáció felé, hogy növényi kivonás helyett mikroorganizmusokkal termeltessen illatmolekulákat (​pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Ennek több előnye is van: fenntarthatóbb (nincs szükség tonnányi növényi alapanyagra, földterületre), egyenletes minőségű és magas tisztaságú termékeket ad, valamint lehetővé teszi olyan természetes illatanyagok előállítását is, amelyek ritka vagy védett növényekből származnának. Például ma már élesztőkultúrákkal vagy genetikailag módosított baktériumokkal állítanak elő Limonént, Linaloolt, Citronellolt, sőt komplexebb illatokat is, mint a szantálfa illat fő komponensét, a santalolt.

Az Amyris cég például tevékeny ebben: cukornádból erjesztéssel gyártanak farneszént, ami aztán illatanyagok prekurzoraként szolgál. Egy konkrét sikertermék a Firmenich által kifejlesztett Clearwood©, amely fermentációval előállított patchouli illat – a hagyományos pacsuliolaj földes, nehéz karakterétől megtisztított, ám mégis természetes eredetű illatingrediens.

A biotech megoldások nem feltétlenül az allergén potenciál csökkentését célozzák, hiszen a molekula kémiailag ugyanaz, mint amit a növény is termelne. Ugyanakkor az impuritusok (szennyező komponensek) hiánya miatt ezek az illatanyagok tisztábbak és gyakran stabilabbak. Például egy fermentációs úton nyert linalool oldatban nem lesznek benne azok a növényi melléktermékek, amik a levegőn állva elősegíthetik a gyors oxidációt – így potenciálisan kevésbé oxidálódik.

A biotechnológia abban is segíthet, hogy új molekulákat fedezzenek fel: a mikrobiális enzimtechnológiával olyan illatmolekulák is létrehozhatók vagy módosíthatók, amiket kémiai úton nehéz lenne. Az illatipar tehát élénken kutatja a “bio-alapú illatanyagok” világát; a szakirodalom szerint ez egy egyre fontosabb trend a fenntarthatóság és ellátásbiztonság miatt (​pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Összességében a fermentációval előállított illatanyagok nem feltétlenül újak kémiailag, de új módon készülnek. Az előnyük inkább a környezetbarát és tiszta gyártás, illetve az, hogy olyan különleges illatok is elérhetővé válnak nagy mennyiségben (pl. rózsaolaj komponensek, citrusolajok), amelyek korábban drágák vagy ritkák voltak. Ez közvetve segítheti az allergének visszaszorítását is, mert például a nagyon allergén tölgymoha-kivonat helyett most már fermentációval állíthatnak elő “mohás” illatjegyeket, allergén komponensek nélkül.

Új szintetikus és természetes alternatívák, frakciók

Az illatanyag-fejlesztők folyamatosan keresik az új molekulákat, melyek illattulajdonságaikban izgalmasak, de lehetőleg kevésbé reaktívak kémiailag, így stabilabbak és kevésbé allergizálnak. Itt jön képbe a molekulatervezés: a kémikusok igyekeznek olyan szerkezeteket alkotni, melyek nem tartalmaznak könnyen oxidálódó csoportokat (pl. primer/allylikus alkén helyett stabilabb gyűrűs rendszerek), vagy beépítenek a molekulába antioxidáns-jellegű részletet. Például léteznek újabb fa-illatok (szantálfa-analógok), mint a Bacdanol vagy az Okoumal, melyek szerkezetileg úgy vannak kialakítva, hogy erősen ellenálljanak az oxidációnak és elszíneződésnek – kifejezetten stabil, tartós illatú anyagok (​scentspiracy.com). Az ilyen molekulák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a régi, instabilabb illatkomponenseket kiváltsák. Hasonló a helyzet a pézsmáknál: a régi nitro-pézsmák (pl. musk ambrette) erősen fotoérzékenyítő és tartósuló anyagok voltak, ezeket előbb polikiklusos pézsmákkal (Galaxolide, Tonalide), majd újabban makrociklusos pézsmákkal váltották fel. A makrociklusos pézsmák (pl. Habanolide, Ethylene Brassylate) nagy gyűrűs molekulák, melyek bőrallergiát nem nagyon okoznak, és környezetileg is lebomlóbbak. Szintén trend az ozonikus, tiszta illatjegyek (új aldehidek, ketonok) fejlesztése, melyek között akadnak olyanok, amik nem tartoznak a klasszikus allergének közé.

A természetes frakcionálás is egy fejlesztési irány: ez alatt azt értjük, hogy a természetes illóolajokat különböző komponensekre bontják és a kívánt illathatású, de kevésbé allergén frakciót használják fel. Például a citromolaj esetében lehet külön frakcionálni a terpenoid részt (limonénben gazdag) és az oxigénes részt (citralban gazdag). Ha egy formulába csak a citromolaj bizonyos frakcióját teszik bele, mondjuk a tiszta citrál-komponenst, akkor lehet, hogy a limonénes részt (aminek peroxidjai allergizálnak) kihagyják. Ugyanakkor az igazat megvallva az ilyen szelekció nehéz, mert gyakran pont az allergén komponens adja az illat karakterét (pl. a citrom illatot a limonén adja jórészt). Ettől függetlenül a gyártók élnek a “natural isolates” használatával: ez azt jelenti, hogy természetes forrásból izolálnak viszonylag tiszta vegyületeket, és ezekből építenek illatot ahelyett, hogy az egész illóolajat öntenék a krémbe. Így legalább ismertek a komponensek és arányok, jobban kontrollálható a termék. Ilyen gyakorlat például, hogy a tölgymoha kivonatot ma már csak akkor használják, ha abból előtte kivonták az atranolt (az erős allergént)​; vagy hogy a bergamottolajból van furokumarinmentes változat a parfümipar számára.

Összehasonlító ismertető

Néhány illatanyag főbb jellemzőit vizsgáljuk – fotostabilitásukat, irritációs/allergén potenciáljukat, előfordulási gyakoriságukat a kozmetikumokban, és egyéb megjegyzéseket a velük kapcsolatos új fejleményekről:

Parfum (Fragrance) [illatkeverék]:
  • Fotostabilitás (napfény hatására): Keveréke válogatott komponenseknek, a modern Parfum-keverékek általában mentesek az erősen fototoxikus összetevőktől. Fotostabilitása a benne lévő anyagok szerint alakul; stabil hordozók és antioxidánsok védik a keveréket.
  • Irritációs / allergén potenciál: Változó, a keverék összetételétől függ. Általánosságban a “Parfum” a kozmetikumokban gyakori allergén forrás (a kontakt allergiára hajlamosak ~10-15%-a illatanyagra érzékeny összességében). A konkrét allergénekre lebontva a kockázat alacsonyabb; a címkén külön jelölt komponensek (<0,001% esetén) mutatják a fő allergéneket.
  • Használat gyakorisága: Széleskörű – a kozmetikumok nagy többsége tartalmaz parfümöt, kivéve a kifejezetten illatmentes termékek.
  • Megjegyzések (új fejlemények): A “Parfum” megjelölés ma már mögöttes komponens-listával jár: az EU-ban 2028-tól ~80 féle allergén illatanyag nevét kell kiírni a Parfum mellett, ha jelen vannak (​sgs.com). A modern illatkeverékek IFRA által korlátozott összetételűek.
Hexamethylindanopyran (Galaxolide):
  • Fotostabilitás (napfény hatására): Magas fotostabilitású – UV-fény hatására nem bomlik könnyen, nem fototoxikus. UV-elnyelése minimális, tesztek szerint nem okoz fotoirritációt (​fragrancematerialsafetyresource.elsevier.com).
  • Irritációs / allergén potenciál: Alacsony-mérsékelt allergén – Nem tartozott a klasszikus allergének közé, csak ritkán okoz kontaktallergiát. Újabb adatok ~0,5–1% körüli érzékenységi arányt jeleznek (en.wikipedia.org). Irritatív hatása minimális.
  • Használat gyakorisága: Nagyon gyakori volt a 80-as, 90-es években (mosóporok, parfümök, kozmetikumok).
  • Megjegyzések (új fejlemények): Polikiklusos pézsma; környezeti perzisztencia miatti szabályozási figyelem alatt (EU REACH vizsgálatok). Alternatívájaként megjelentek a könnyebben lebomló makrociklusos pézsmák. Fotostabil és hőstabil, így továbbra is kedvelt fixatív illat.
Tetramethyl acetyloctahydronaphthalenes (Iso E Super, OTNE):
  • Fotostabilitás (napfény hatására): Magas fotostabilitású – Nem érzékeny az UV-re, kémiailag stabil napsugárzás mellett. Nem sárgul, nem bomlik jelentősen.
  • Irritációs / allergén potenciál: Alacsony-mérsékelt allergén – HRIPT tesztekben nem mutatott allergén hatást, klinikailag azonban ~0,2–1,7% érzékeny rá (​en.wikipedia.org): Mostantól jelölendő allergén az EU-ban.
  • Használat gyakorisága: Nagyon elterjedt parfümipari alapanyag. Gyakori kozmetikumokban, illatszerekben (szappan, sampon, krém) mint tartós fa-illategy.
  • Megjegyzések (új fejlemények): Szintetikus fa-amber illat, hosszú lecsengésű illatprofil a bőrön. Jól kombinálható, ezért sok formula “gerincét” adja. Allergén listára került újabban, így figyelnek a koncentrációjára. Stabilitása miatt továbbra is kulcsillatanyag.
Linalyl Acetate (linalil-acetát):
  • Fotostabilitás (napfény hatására): Közepes fotostabilitás – Önmagában nem bomlik gyorsan fényre, de levegőn lassan hidrolizálhat és oxidálódhat (linalool és peroxidok keletkezhetnek). UV hatás gyorsíthatja az oxidációt.
  • Irritációs / allergén potenciál: Közepes allergén – Oxidációs termékei (pl. linalool-hidroperoxid) erős allergének (​ec.europa.eu), friss állapotban kevésbé veszélyes. Gyakran együtt jár linalool jelenlétével. Nincs külön az eredeti 26-os listán, de az új listán már szerepel (​sgs.com).
  • Használat gyakorisága: Gyakori, mivel sok illóolaj fő komponense (levendula ~30-40%-a ez). Parfümökben, kozmetikumokban mint virágos-édes jegy gyakran előfordul (pl. citrus, levendula illatokban).
  • Megjegyzések (új fejlemények): Természetes és szintetikus forrásból is elérhető. Oxidációra hajlamos, ezért antioxidánssal védik a termékekben. Az új allergénlistán kötelező jelölés alá esik. Jellemzően a “Parfum” részeként jelenik meg a címkén.
Limonene (D-limonén):
  • Fotostabilitás (napfény hatására): Alapvetően stabil molekula, de levegőn és UV-ben autoxidál – vagyis idővel oxidációs termékek (limonén-hidroperoxid, carvone stb.) keletkeznek. Erős napfény gyorsítja e folyamatot. Önmagában nem fototoxikus (nem nyeli el az UV-t jelentősen), de ha citrusolajban van, a kísérő furokumarinok fototoxikusak lehetnek.
  • Irritációs / allergén potenciál: Gyakori allergén forrás – Oxidációs termékei erős allergének (​ec.europa.eu). Friss limonén ritkán okoz gondot, de a levegőn állva a hidroperoxidjai kiváltanak kontaktallergiát (europai felmérés: ~2–5% pozitív teszt oxidált limonénre) (​pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Irritáció: nagy koncentrációban zsíroldó, irritáló lehet.
  • Használat gyakorisága: Nagyon gyakori mindenféle kozmetikumban és háztartási szerben, mivel olcsó citrus illat. Gyümölcsös, friss illatok alapja; természetes illóolajok (narancs, citrom) 90+%-a limonén, így azokkal is bejut a termékekbe.
  • Megjegyzések (új fejlemények): IFRA korlátozza az oxidált limonén jelenlétét – antioxidánst ír elő hozzá. Az EU-ban már régóta jelölendő allergén (a 26-ok egyike). Fototoxikus komponensektől mentesítve használják a citrusolajokat (FCF), hogy napfényben se okozzon bőrfoltot. Ma is a legfontosabb citrus illatjegy, nincs igazán jobb alternatívája; biotech úton is termelik fenntarthatósági okból.
Citrus Aurantium Peel Oil (narancs/bitter orange héj olaj):
  • Fotostabilitás (napfény hatására): Korlátozott fotostabilitás – Tartalmaz limonént (dominánsan), ami oxidálódhat. Emellett bitter orange esetén lehetnek benne furokumarinok (bergaptén stb.), amik fototoxikusak – ezért csak alacsony szinten használják napfénynek kitett termékekben. Fény hatására illata gyengül az oxidáció miatt.
  • Irritációs / allergén potenciál: Közepes-magas allergén potenciál – összetevői miatt: benne lévő limonén, linalol, citrál mind allergének. Maga az olaj keveréke több komponensnek, így allergiásoknál gyakori kiváltó. Fototoxicitás: ha nincs teljesen furokumarin-mentesítve, erős napfénnyel kombinálva pigmentfoltot, gyulladást okozhat.
  • Használat gyakorisága: Viszonylag gyakori természetes illatanyag a “természetes” vagy aromaterápiás irányzatú kozmetikumokban. Parfümökben is használják citrusos fejillatként.
  • Megjegyzések (új fejlemények): A modern használatban jellemzően furokumarin-csökkentett változatát alkalmazzák (IFRA előírás). Illata friss narancsos. Mivel természetes, a “clean beauty” trend kedveli, de ettől még allergén komponensei megvannak. Új EU allergénlistán nevesítve jelölendő (​sgs.com). Gyakran a Parfum részeként jelenik meg, de a komponenseit külön is fel kell tüntetni ha küszöb felett vannak (limonén stb.).
Methyl Salicylate (metil-szalicilát):
  • Fotostabilitás (napfény hatására): Viszonylag fotostabil – Nem egy tipikus UV-re bomló anyag. Sőt, kémiailag a szalicilátok elnyelnek némi UV-t (a naptejek UVB-szűrői között is vannak rokonai, pl. homosalate). Nagyobb UV dózis hatására lassan bomolhat (szalicilsavvá alakulhat), de ez nem jelentős a kozmetikumokban.
  • Irritációs / allergén potenciál: Mérsékelt irritációs potenciál – Elsősorban irritáló lehet (pl. bőrpírt okozhat magas koncentrációban, mint a sportkrémekben), de valódi allergia rá ritka. Most került fel az EU allergén listára, ami jelzi, hogy ritkán ugyan, de előfordult allergiás eset. Általában nem kontakt szenzibilizáló a hagyományos illatallergének mértékében.
  • Használat gyakorisága: Nem túl gyakori általános kozmetikumokban. Inkább mentolos, “gyógyászati” jellegű illatként használják bizonyos krémekben, balzsamokban. Gyakori a sport- és masszázskrémekben (pl. “Ben-Gay” illat), fogkrémek, szájvizek ízesítője is
  • Megjegyzések (új fejlemények): Természetes forrása a téli zöld (Wintergreen) olaj, de többnyire szintetikusan gyártják. Fotostabil illatjegy, sőt kissé UV-elnyelő – némely naptejben egyszerre illat és kiegészítő UV-szűrő szerepet is betölthet. Allergénként újonnan jelölendő (​sgs.com), de ritka allergén.
Citrus Limon Peel Oil (citromhéj olaj):
  • Fotostabilitás (napfény hatására): Korlátozott fotostabilitás – Összetétele ~70-80% limonén, ~2-5% citrál, kevés bergaptén (ha hidegen sajtolt). UV hatására limonén oxidálódik, citrál bomolhat. Ha nincs furokumarin-mentesítve, fototoxikus lehet (pl. citromolajban bergaptén és oxypeucedanin lehet nyomokban, ami UV + bőrrel érintkezve égési reakciót okozhat).
  • Irritációs / allergén potenciál: Közepes allergén kockázat – fő komponensei limonén és citrál mind allergének (citrált külön is jelölni kell mint Citral). A citrál (geraniál+nerál) erős szenzibilizáló sokaknál. Így a citromolaj okozhat allergiás kontakt dermatitist érzékenyeknél.
  • Használat gyakorisága: Gyakori összetevő illatos kozmetikumokban, főleg natúr vonalon (pl. illóolajos parfümök, kézműves szappanok). Hagyományos kozmetikában is használják frissítő illatért, bár gyakran inkább a tiszta limonént vagy citrált alkalmazzák helyette.
  • Megjegyzések (új fejlemények): Az IFRA szabályozza: a citromolaj hidegen sajtolt max. ~0,1-0,2%-ban lehet parfümökben, vagy furokumarin-mentesítve lehet magasabban. Allergén komponensei miatt 2023-tól nevesítve jelölendő (Citrus Limon Peel Oil) (​sgs.com): Gyakran összetevőlistán a limonén és citral feltüntetése is jelzi jelenlétét. Fototoxicitása miatt napozó termékekben csak nagyon kis dózisban engedélyezett.
Linalool (linalol):
  • Fotostabilitás (napfény hatására): Alapvetően stabil, de levegőn gyorsan oxidálódik – oxidációját UV is segítheti. Tiszta állapotban nem bomlik magától fény hatására, de a levegő oxigénjével érintkezve peroxidokat képez. Ezek a peroxidok UV nélkül is kialakulnak szobahőmérsékleten pár hét/hónap alatt (​ec.europa.eu).
  • Irritációs / allergén potenciál: Gyakori allergén – az egyik legelterjedtebb illatkomponens, oxidációs terméke (linalool-hidroperoxid) erős allergén, ezért sokaknál pozitív a rá adott teszt. Friss, antioxidánssal védett linalol kevésbé allergizál. Becslések szerint ~1-2% a linalolra érzékenyek aránya a kozmetikum-használók körében (főleg az oxidált formára) (​pmc.ncbi.nlm.nih.gov).
  • Használat gyakorisága: Rendkívül gyakori, mivel számos illóolaj (levendula, koriander, rózsa, neroli stb.) fő alkotója. A parfümök 90%-ában benne van valamilyen formában, és rengeteg kozmetikumban kimutatható a jelenléte.
  • Megjegyzések (új fejlemények): Az EU-ban már 2005 óta kötelező feltüntetni a jelenlétét (a 26 allergén egyike). Az új szabályok kiterjesztik a jelölést az oxidált formákra is. A gyártók antioxidánsokkal stabilizálják, pl. BHT-val, így a bolti termékben kevesebb peroxid van (​onlinelibrary.wiley.com). Léteznek linalol-mentes illatkeverékek érzékeny bőrre, de illatprofilja miatt nehéz teljesen mellőzni a hagyományos parfümöknél
Pinene (alfa-/béta-pinén): 
  • Fotostabilitás (napfény hatására): Korlátozott stabilitás – a pinének (főleg α-pinén) könnyen oxidálódnak a levegőn gyantás peroxidokká (hasonlóan a limonénhez). Napfény hatására ez az autoxidáció felgyorsul. Régi fenyőolajokban ragacsos oxidátum keletkezik. UV-t direktben nem nyel el jelentős mértékben, de a bomlástermékek okozhatnak fényérzékeny reakciókat.
  • Irritációs / allergén potenciál: Kisebb ismert allergén, de előfordul – a fenyőgyanta (kolofónium) allergia régóta ismert, aminek egyik oka az oxidált pinén tartalom. Tiszta pinén ritkán kerül tesztelésre, de az új listára felvették allergénként (Pinene néven)(​sgs.com), tehát kimutathatóan okozott eseteket. Általában mint illóolaj komponens vált ki allergiát (pl. fenyőolajra érzékenyek).
  • Használat gyakorisága: Közepesen gyakori, főleg “erdei”, “fenyő” illatokban, illetve sok illóolaj (pl. rozmaring, eukaliptusz, fenyő) tartalmazza. Kozmetikumokban tiszta formában ritkán adják hozzá, inkább az illóolajok részeként van jelen. Tisztítószerek, légfrissítők illatában gyakoribb.
  • Megjegyzések (új fejlemények): Az új EU szabály szerint külön jelölendő allergén, ha ≥0,001% van a termékben (​sgs.com). A természetes illóolajokkal kerül leginkább a kozmetikumokba (pl. teafaolajban, rozmaringolajban is van valamennyi). Oxidációra erősen hajlamos, ezért a pinéntartalmú olajokat hűvös, fénytől védett helyen kell tárolni. Allergiásoknak a fenyő- és citrus illóolajok kerülése javasolt miatta.

Összegzés

A modern fényvédő készítményekben és nappali krémekben használt illatanyagok részben megegyeznek a korábban is használt vegyületekkel, azonban az iparág tudatosabbá vált azok kiválasztásában és kezelésében. Fotostabilitás terén elmondható, hogy a napsugárzás hatására lebomló, fototoxikus anyagokat (mint a régi bergamottolaj furokumarinjai vagy nitro-illatanyagok) nagyrészt kivonták a forgalomból, illetve helyettesítették stabilabb alternatívákkal. Az említett komponensek közül több (pl. a polikiklusos pézsmák és az amber szintetikumok) nagyon stabil és nem bomlik le a bőrön napfény hatására (​fragrancematerialsafetyresource.elsevier.com). 

A terpének, illóolajok továbbra is hajlamosak oxidációra, de ezt antioxidánsok hozzáadásával és alacsonyabb dózis alkalmazásával ellensúlyozzák. Irritációs és allergén hatásukat tekintve ezek az illatanyagok önmagukban nem váltak “új molekulává”, viszont a gyakorlatban biztonságosabbá tételük érdekében számos intézkedést vezettek be. Új kutatások igazolták, hogy az allergének gyakran az illatanyagok bomlástermékei, ezért a stabilitás javítása közvetlenül csökkenti az allergiakeltő potenciált (​pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Ugyan teljesen nem tűntek el a problémák – egyes anyagok (limonén, linalol stb.) még mindig a kontaktallergia top kiváltó okai közt vannak –, de a szabályozás és a tesztelés fejlődése révén jobban kézben tartják a kockázatot.

A gyártók a kockázatcsökkentés stratégiáját választják: korlátozzák a koncentrációkat, figyelnek a stabilitásra, eltávolítják a legproblémásabb komponenseket és egyre több információt adnak a felhasználóknak (pl. kibővített allergén címkézés) (​eur-lex.europa.eu). A dermatológiai irányelvek is ehhez igazodnak: javasolják az illatmentes termékeket az érzékeny bőrűeknek, de elfogadják, hogy a populáció nagy része számára az illatos kozmetikumok megfelelően biztonságosak, ha betartják a szabályokat.

Az új fejlesztések, mint a:

  • mikrokapszulázás, 
  • biotechnológiai úton előállított illatmolekulák, 
  • új szintetikus struktúrák és 
  • tisztított természetes kivonatok 

– mind azt a célt szolgálják, hogy a jövő kozmetikumai még stabilabbak és bőrbarátabbak legyenek, miközben az illatélményt is fenntartják. A mikrokapszulázott illatok már bizonyították, hogy képesek megőrizni a parfümöt a külső behatásoktól (​stppgroup.com), a biotechnológia pedig fenntartható forrást kínál a tiszta illatanyagokra​ (pmc.ncbi.nlm.nih.gov). Ezek az innovációk várhatóan a következő években még inkább elterjednek. 

Konklúzióként: a modern illatanyagok összességében biztonságosabbak és stabilabbak, mint elődeik, de nem teljesen újak – inkább a használat módja és az összetétel finomhangolása változott. A felsorolt komponensek között van, amelyik évtizedek óta velünk van (limonén, linalol), és van újabb keletű is (Iso E Super), de közös bennük, hogy a mai tudás szerint megfelelően alkalmazva a többség számára nem jelentenek egészségügyi kockázatot. Az ipar tanult a múlt hibáiból (pl. fototoxikus parfümök, betiltott allergének) és folyamatosan fejleszt, hogy a napvédő kozmetikumok illata ne csak kellemes, hanem biztonságos is legyen az érzékeny bőr számára is.

Források: 

Similar Posts